A nők régen ólmot és ként használtak hajfestéshez

Már az ókorban is festették a hajukat az emberek, ám a kémiai ismeretek hiányának, illetve a különféle vegyi anyagok helytelen használatának köszönhetően gyakorta alkalmaztak egészségkárosító módszereket. Az ókori nők is használtak növényi alapú hajszínezőket, de ezek nem bizonyultak tartós megoldásnak. Ezért a görögök és a rómaiak tartós hajfestéket is készítettek, mégpedig különböző vegyi anyagok – többek közt kén – felhasználásával.

Az 1700-as években az itáliai asszonyok maró, lúgos oldatokba áztatták a hajukat, hogy fürtjeik aranyszínben tündököljenek. Sok európai nő sáfrány- és kénpor segítségével színezte haját. – írja a szeretlekmagyarország

Üveggolyókat használtak mellimplantátum gyanánt

A nők az ókortól fogva különböző eszközök segítségével próbálták szépségüket kiemelni. Ez alól keblük sem jelentett kivételt. Voltak, akik trópusi kezeléseket vagy házi készítésű mellnövesztő krémeket alkalmaztak domborulataik megnöveléséhez, míg más nők kókuszolajat masszíroztak a bőrükbe.

Az első mellműtétet 1895-ben végezte Vincencz Czerny. A műtétre azért volt szükség, mert a páciens rákos volt, és ki kellett operálni a daganatot. Ezt követően az orvosok különböző anyagokat alkalmaztak a mell növelésére: elefántcsontot, üveggolyókat, gumiőrleményt és egyéb töltőanyagokat.

Állati ürüléket használtak orvosi kezelésekhez

Gusztustalanul hangzik ugyan, de az ókorban állati trágyával is kezeltek különböző betegségeket. Egy ókori görög asszony például azt hitte, hogy a krokodil ürüléke hatékony fogamzásgátló szer, a megfelelő helyre téve…

Az ókori Egyiptomban a harcosok állati ürülékkel kenték be sebeiket. A skót népi gyógyászatban a himlő kezelésére birkatrágyát használtak, az orrvérzést pedig friss disznóürülékkel igyekeztek orvosolni. Jó tanács: sose kísérletezzen senki ilyesmivel otthon!

Az orvosok léket fúrtak a páciens fejébe, hogy a gonosz lélek távozni tudjon

Nem túl bizalomgerjesztőek azok a fennmaradt ábrázolások, amelyeken a korabeli koponyalékelést láthatjuk. Az orvosok mindig is kíváncsian figyelték az emberi test működését, és számos „jól bevált” módszert alkalmaztak különböző betegségek kezelésére. A koponyalékelés volt az egyik. Az orvosok úgy hitték, képesek gyógyítani az epilepsziás görcsöket, a fejfájást és a fertőzéseket. Azt gondolták, hogy a különböző nyavalyákat az emberi fejben rekedt gonosz lélek okozza, ezért több helyen meglékelték a szerencsétlen beteg koponyáját, hogy távozni tudjon. A középkor végére szerencsére szinte teljesen felhagytak ezzel a rémisztő praktikával. Lehet, hogy meghökkentő, de mégis találtak olyan koponyákat, melyek alapján megállapították, hogy az illető túlélte az extrém kezelési módszert!

Volt, ahol a nők nem sírhattak a temetéseken

Az ókori Rómában egy átlagos temetési szertartás temetési menettel indult. A menet végigvitte az elhunytat a város utcáin. A halottat síró, jajveszékelő rokonai kísérték utolsó útjára. Minél többen vettek részt a temetésén, annál nagyobb tiszteletnek örvendett. A család esetenként hivatásos siratóasszonyokat fogadott fel, hogy lenyűgözzék a tömeget. Hogy még hihetőbb legyen a fájdalom, az asszonyok véresre karmolták az állukat, és a hajukat tépték. Később ezt a hagyományt már túl szélsőségesnek, túl pesszimistának ítélték meg. Onnantól fogva nem fogadhattak fel siratóasszonyokat, mert „erős érzelmeket váltottak ki, és nem fértek össze az állampolgár csendes, nyugodt életmódjával.

A cikk forrása: szeretlekmagyarország