A diákévek életünk egyik legnehezebb, de ugyanakkor a legviccesebb időszakának számítanak. Még nincsen állásod, így pénzed sem, de állandóan bulizni hívnak. Számolgatni, hogy mennyi órát lógtál már el, cselesen elbújni az órákon, hogy szundíthass egyet. Aztán ott vannak a csoportmunkák, melyek általában egyetlen egy ember végez el. A dolgozatra készülés – szigorúan csupán egyetlen egy nappal a megírása előtt. Aki már befejezte az iskolapadok koptatását csak az tudja igazán, hogy milyen dolgokon kell keresztül mennie egy diáknak a túlélés érdekében. Aztán persze később mindenki visszasírja ezeket az éveket, mert a való világ sokkal keményebb hely. De ez így van rendjén.

Dolgok amire készülték vs. dolgok amelyekre a dolgozatban kérdeznek:

Mikor egész nap csak aludnál, de a látogatási számod beleszámít az év végi jegyedbe.

Csoport feladatok úgy általában.

Mikor annyira nehezek a kérdések, hogy meg kell mérned a pulzusodat.

Kollégisták, csütörtökön, mikor már elfogyott a zsebpénz.

A végső kétségbeesés realisztikus ábrázolása.

Első éves vs. végzős.

Mikor tudod, hogy semmit se készültél, de büszkén vállalod a következményeket.

Mikor nincs időd reggelizni.

Mikor tanár már lapozott egyet a prezentáción, de Te még nem fejezted be az előző lap jegyetelését.

Mikor reggel felébredsz, és elkezded számolni, hogy idén eddig mennyi órára nem mentél be.

Csak a fontos részek.

Félsz elindulni a való világba? Ne aggódj! A munkanélküliek aránya annyira maga, hogy akkor sem kapnál munkát, hogy ha szeretnél! – igazán motiváló.

Kollégista poharak, mind különböző használatra kialakítva.

Első a kényelem.