Meglep, hogy az emberek milyen gonoszul tudnak reagálni, amikor kalóriákat számolok. Azt mondják, hogy étkezési rendellenességben szenvedek és itt az ideje, hogy orvoshoz forduljak a problémámmal. Érdekes módon 2 évvel ezelőtt, amikor a súlyom drámaian nőtt és 90 kilogrammot híztam, akkor ugyanezek az emberek nem szóltak egy szót sem.

Amikor a barátnőm kövér volt, nagyon kedvelte az egyik srácot az egyetemen. (a srác sem volt sportoló alkat) Odament és bepróbálkozott a srácnál, de a fiú azt mondta: „Sajnálom, de nem szeretem a kövér csibéket”. Egy évvel később a lány 45 kilogrammot fogyott és a srác ment oda hozzá, amire a barátnőm így szólt: „Sajnálom, de nem szeretem a kövér férfiakat”.

Az emberek egyszerűen különböző módon viszonyulnak a kövér és vékony emberekhez. Még mindig nem tudom megszokni, hogy mennyire kedvesek velem az ismeretlen nők és férfiak, amióta lefogytam.

Az előtte-utána fotóim döbbentettek meg leginkább. Egyszerűen lehetetlen megérteni, hogy mennyire kövér vagy, amíg el nem kezdesz fogyni és nem látod a változást.

Amikor kövér vagy, a körülötted lévő emberek megpróbálnak nem nézni a szemedbe. Mióta lefogytam, szinte már paranoiásnak érzem magam, mert mindenki a szemembe és az arcomra néz, mintha lenne rajta valami.

Meglepődtem, hogy milyen könnyedén vissza tudnak jönni a nagy nehézségek árán leadott kilók. Először 113 kg-ról 90 kg-ra fogytam, majd 30 kiló plusz súlyt szedtem fel és utána még nehezebben ment a fogyás.

120 kg-ról 63 kg-ra fogytam. A legnagyobb meglepetést a csontok és izmok látványa okozta, amiket korábban egyáltalán nem lehetett látni. Már nem járok egyfolytában WC-re a munkahelyemen és nem kell törülközővel törölgetnem magam nyáron – mert már nem izzadok egyfolytában.

Azért mert egy srác kedves velem, még nem jelenti azt, hogy szeret engem és párkapcsolatot akar velem létesíteni. Mivel korábban a kövérségem miatt egyáltalán nem voltak ilyen tapasztalataim, így ezeket a saját bőrömön kellett megtapasztalnom, fájdalmas tanulságok árán.

40 kilogrammot fogytam és egyszerűen kevesebb helyet foglalok a térben: nem megyek neki az embereknek, amikor átmegyek a tömegen, könnyebben szállok be az autóba és a kávézóban vagy a moziban is sokkal kényelmesebbé váltak a székek. Furcsa érzés volt, hogy a testem mozog a ruhákban. Egyszer megláttam egy szép nőt a kirakat tükrében és csak arra tudtam gondolni: „milyen gyönyörű ez a lány”. Csak utána jöttem rá, hogy ez a lány már én vagyok.