Dühös volt és megbántott, mikor férje elfelejtette 50. házassági évfordulójukat, és a holmiját az utcára dobja – de minden megváltozott, mikor férje előáltt a magyarázattal.

Betty Carmichael biztos volt benne, hogy a férje ismét elfelejtette az évfordulójukat, csakhogy ezúttal nem akarta ezt szó nélkül hagyni. Ötven éve volt Donald felesége, és jobbat érdemel!

Mindig kiállt mellette, három gyermeket és élete legszebb éveit adta neki, és mit kapott? Még egy csokrot se!

Betty a faliórára nézett, és elkomorult. 21:30. Még arra sem vette a fáradságot, hogy hazaérjen a vacsorára! Ez volt az utolsó csepp a pohárban!

Két órával később Betty meghallotta, hogy a férje autója beáll a kocsifelhajtóra, és komoran elmosolyodott.

Azonnal kiabálást hallott: „BETTY! Mi folyik itt?!”

Kivonult, és megállt a verandán, öklével a csípőjén. „Mit akarsz?” – kérdezte.

Donald a kertben állt, és nagyon dühösnek tűnt. Ujjával egy régi, kopottas nyugágyra mutatott, amely a gyepen állt néhány doboznyi könyvvel és aprósággal együtt.

„Mit keresnek a holmim a gyepen?” – kérdezte. „Megőrültél?”

„Megőrültem!” – kiáltotta Betty, és a szomszédos házban kigyulladtak a fények. „Te vagy az, aki megőrült! Alzheimer-kórban vagy amnéziában szenvedsz? Kiteszlek! Elválok!”

„Elválsz?!” – kapkodta a levegőt Donald. „Hetvennyolc éves vagyok, te pedig hetvenöt, és te válni akarsz?”

„Igen!” – kiáltotta Betty dühösen. „Azt hiszed, hogy csak azért, mert hetvenöt éves vagyok, már nem vagyok nő? Hogy természetesnek vehetsz engem? Nos, ezt nem hagyom!”

„Betty..” – mondta Donald. „Légy észnél. Miről van szó?”

„Megint elfelejtetted az évfordulónkat!” mondta dühösen. „Ötven éve vagyunk együtt, és nekem kell emlékeztetnem téged erre!”

„Betty..” – kezdte Donald. „Az volt életem legboldogabb napja…”

„Akkor miért nem emlékszel rá?” csapott vissza párja. „Miért nem hoztál virágot, vagy miért nem viszel el táncolni? Már nem szeretsz engem?! Évek óta nem szeretsz!”

Donald megrázta a fejét. „Szeretlek, Betty” – mondta. „Te vagy életem szerelme…”

„Akkor miért nem jöttél haza vacsorára?! Különleges vacsorát készítettem, gyertyákat gyújtottam és virágokat tettem ki, és te nem jöttél! Hol voltál? Egy másik nővel?!”

Donald elvigyorodott. „Igen” – mondta, és félreállt. Ott állt egy húszas éveiben járó, vékony lány, Betty kék szemével és Donald széles mosolyával.

„Hannah!” kiáltott Betty és leszaladt a lépcsőn. Elesett volna, ha Donald nem kapja el. Átkarolta a lányt, és sírni kezdett.

„Ó, Hannah” – zokogott. „Túl régen volt már! Nagyon hiányoztál!”

„Szia, Betty nagyi” – mondta Hannah. „Sajnálom, hogy ilyen későn jöttünk, de késett a gépem. Szegény Donald bácsi órákig várakozott!”

Betty a férjéhez fordult. „Tudtad, hogy jön, és nem szóltál nekem?”

„Nem csak, hogy TUDTAM!” – mondta Donald. „Én intéztem! Úgy volt, hogy az évfordulós meglepetésed lesz, de késett a járat… Panaszkodtál, hogy mennyire hiányzik az egyetlen unokád, ezért küldtem neki egy repülőjegyet!”

„Ó, Don!” Betty felsírt, és átkarolta a férjét. „Sajnálom! Azt hittem… Őrült dolgokat kezdtem el gondolni…”

„Betty” – mondta Donald gyengéden. „Ötven éve nem néztem más nőre, és nem most fogom elkezdeni.”

„Donald”, mondta Betty. „Mivel érdemeltelek ki téged?”

„Nem tudom”, mondta Don. „De annyit mondhatok, hogy pokoli nehéz dolgunk lesz, hogy az összes dolgomat visszavigyük a házba, ahová való!”

Hannah segítségével Don és Betty mindent rendbe tettek, és leültek egy éjféli vacsorára. „Egyébként” – mondta Donald. „Van még egy meglepetésem számodra. Holnap este bulit rendezünk az összes gyerekünkkel és az összes barátunkkal. Elintéztem, hogy Bartholomew atya is ott legyen, hogy megújíthassuk a fogadalmunkat.”

„De mit fogok felvenni?” – kapkodta a fejét Betty.

„A ruhát nem tudom, de a gyűrű megvan!” Mondta Don, majd féltérdre ereszkedett, és elővett egy kis ékszeres dobozt. „Betty Delancy Carmichael, hozzám jössz feleségül … még egyszer?”

Másnap Carmichaelék stílusosan megünnepelték ötvenedik házassági évfordulójukat, és Betty gyönyörűen nézett ki egy csinos krémszínű ruhában és egy kis fátyolban. Mikor Donald megcsókolta, felesége megfogadta, hogy amíg él, soha többé nem kételkedik benne.

Mit tanulhatunk ebből a történetből?

• A bizalom minden kapcsolat sarokköve, és a kétely elűzi a szeretetet, amely összetartja. Betty azt hitte, hogy Don már nem szereti őt, és nem vette észre, hogy édes meglepetést tartogat számára.
• A házasság minden egyes napról szól, nem csak a különleges alkalmakról. Betty elfelejtette, hogy Don minden nap ott volt és kiállt mellette.

Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.

Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.

via