A két 4 éves kislány nem hagyta el egymást, miután elvesztették az otthonukat és bajba kerültek a szörnyű árvízben
Két fiatal lány megtapasztalta meg első árvízét, de a körülöttük lévő káosz ellenére kitartottak. A Kentuckyban történt árvíz sok házat elpusztított, és az egyik kislány azt kérdezte, hogy Isten sír-e.
Válság idején az emberek tudják, hogy a túléléshez egymásra kell támaszkodniuk. Tressie Whisenant és Ada Miller bebizonyította, hogy ez az érzés nem tanult, hanem ösztönös késztetés, amikor szemtanúi voltak a Kentuckyban pusztító árvíznek.
Ada otthona Whitesburg Upper Bottom városrészében pusztult el az áradás során. Tressie otthona nem dőlt össze, de a nagymamája és a nagynénje elvesztette az otthonát. Nekik is végig kellett nézniük, ahogy kimentették szomszédaikat és barátaikat.
LÁTTÁK A FÉLELMET
Ada és Tressie, mindketten 4 évesek, tudták, hogy nincs minden rendben, mikor látták, hogy az emberek pánikba esnek az árvíz miatt. Tressie anyukája, Katrina Shepherd-Whisenant azonban nem biztos benne, hogy valóban megértették, mi zajlott le előttük. Katrina azt mondta:
„Mindketten megértették és látták a félelmet mások szemében, de nem vagyok benne biztos, hogy a kis elméjük fel tudta-e fogni a pusztítást, ami a szemük előtt zajlott.”
Függetlenül attól, hogy megértették-e vagy sem, Ada és Tressie soha nem hagyták el egymást. Ehelyett egymásba kapaszkodtak, és egy bizonyos ponton Tressie megkérdezte az édesanyját:
„Miért hagyta Isten, hogy ennyit essen az eső? Talán sír?”
Július 29-én Katrina megosztott egy képet a Facebook-oldalán, amelyen a lányok egymásba kapaszkodva állnak egy dombon, ahonnan kilátás nyílik az elárasztott közösségükre. A képaláírásban Katrina megjelölte a napot, amelyre a lányok talán emlékeznek, talán nem. Azt írta:
„Két legjobb barátnő egymásba kapaszkodva, sáros cipőkkel és kusza hajjal (sic).”
MINDEN SEGÍTŐ KEZET SZÍVESEN LÁTNAK
A lányok és családjuk túlélték a vihart, és elkezdődött a takarítás. Tressie édesanyja, aki a West Whitesburg Általános Iskolában tanít, a garázsát egy olyan hellyé átalakította át, ahol az emberek leadhatják az ellátmányt, hogy segítsenek a többi túlélőnek.
Arra kért mindenkit, aki a területre tart, hogy csatlakozzon, mivel minden segítségre szükségük van. A felhívása meghallgatásra talált, mivel sokan özönlöttek Whitesburgbe, hogy segítsenek.
Andrea Hatton, aki iskolai nővérként dolgozik a Pikeville Általános Iskolában, azok közé tartozik, akik elindultak, hogy önkéntesként segítsenek Upper Bottomban, és miután közelről látta a károkat, elmondta:
„Ezeknek az embereknek Whitesburgban testekre van szükségük. Ha ti, a családotok, a sportcsapatok és bárki tud segíteni, csak gyertek. Ezeknek az embereknek egyszerűen segítségre van szükségük. Hordozás. Söprés. Bármi.”

