Egy kislány sír a sportbolt előtt, és egy arra járó nő felfedezi, hogy a lány egy tehetséges korcsolyázó, aki túl szegény ahhoz, hogy korcsolyát vegyen.

Dana Scarsdale észrevette, hogy a Super Sportáruház előtt síró kislány teljesen egyedül van. Azt hitte, hogy a gyerek eltévedt, és odament hozzá. „Szia!” – mondta finoman. „Hol van az anyukád?”

A gyerek felemelte könnyes kék szemeit. „Otthon” – mondta. „Kérlek, ne mondd meg neki, hogy itt vagyok. Annyira ki lenne borulva!”

Dana habozott. „De édesem, biztos vagyok benne, hogy anyukád aggódik.”

A gyermek megrázta a fejét. „Nem” – mondta. „Anya azt hiszi, hogy a barátnőmmel, Mandyvel és az anyukájával vagyok. Nem tudja, mi történt…”

Dana lehajolt, hogy a gyermek szintjére kerüljön, és gyengéden megkérdezte: „Kicsim, mit nem tud anyukád?”

A lány újra zokogni kezdett. „Eltört a pengéje az egyik korcsolyámnak” – magyarázta. „Olyan sokba került! Anya hónapokig spórolt, én meg tönkretettem őket.”

„Korcsolyázol?” – kérdezte Dana. „Én is! Imádok korcsolyázni. Hogy hívnak?”

„Vivian” – mondta a kislány. „Híres műkorcsolyázó szeretnék lenni, de korcsolya nélkül nem tudok gyakorolni. Nem kérhetem meg anyukámat, hogy vegyen nekem még egy párat!”

„Kivettem a születésnapi és karácsonyi pénzemet a malacperselyemből, de ez nem elég. Úgyhogy fel adom.”

„Nem” – mondta Dana határozottan. „NEM fogod feladni! Gyere!” – Dana megfogta Vivian kezét, és bevezette a sportboltba. Odahívott egy eladót, és megkérte, hogy mutasson pár korcsolyát Vivian méretében.

Vivian döbbenten bámult Danára. „Nem tudok korcsolyát venni!” – mondta.

„Tudom..” – mondta Dana. „De én igen.”

Vivian sírni kezdett. Nem tudta elhinni, hogy ez a kedves hölgy ilyen szép dolgot tesz érte. Az eladó kihozott egy pár korcsolyát, és Vivian felpróbálta őket.

„Ezek sokkal szebbek, mint az enyémek” – sírt Vivian. „A régieket egy használtruha-boltban vettük. Soha nem volt semmi vadonatúj! Minden ruhám és mindenem használt.”

„Öten vagyunk, és anya egyedül nevel minket. Én vagyok a legfiatalabb.”

„És te imádsz korcsolyázni!” – mondta Dana. „Nos, holnap szeretném, ha eljönnél a jégpályára tíz órára. Ott várom a kezdő tanítványaimat a reggeli edzésre. Szeretném látni, mit tudsz azokkal az új korcsolyákkal.”

Vivian el volt ragadtatva. Hazaszaladt, és megmutatta az anyukájának az új korcsolyákat. „Vivi!” – kapkodta a fejét az anyukája. „Ezek drágák! Nem fogadhatunk el egy ilyen ajándékot! Vissza kell adnunk.”

Másnap Vivian anyukája elvitte a lányát a jégpályára, elvette a korcsolyát, és odaadta Danának. „Nagyon szépen köszönöm” – mondta a lány. „De nem fogadhatunk el egy ilyen drága ajándékot egy idegentől…”

„Tudod mit?” – mondta Dana. „Hadd használja Vivian csak egyszer a korcsolyát, és mutassa meg, mire képes!”

„Ó, kérlek, anya!” – Vivian könyörgött. „Kérlek?”

Vivian anyukája tétován beleegyezett, és aggódva figyelte, ahogy lánya felcsatolja az új korcsolyát, és kisiklik a jégre. Aztán Dana legnagyobb megdöbbenésére úgy kezdett korcsolyázni, mint egy profi.

Vivian úgy mozgott, mint egy angyal, határozottan NEM volt kezdő! Dana elámult Vivian formájától. „Vivian” – mondta. „Nagyon tehetséges vagy! Mit szólnál, ha csatlakoznál a haladó osztályomhoz?”

„Ó” – kiáltott fel Vivian anyukája. „Nem engedhetjük meg magunknak!”

„Egy fillért sem fogok kérni” – mondta Dana. „Ő a legtehetségesebb tanulatlan korcsolyázó, akit valaha láttam. Mondd csak, Vivian, hogyan lettél ilyen jó edző nélkül?”

„Újra és újra megnéztem a világbajnoki döntőket és az olimpiát” – mondta Vivian. „Gyakoroltam és gyakoroltam.”

„Csodálatos vagy!” – Dana felkiáltott. „Persze, szükséged van edzésre, és észrevettem néhány hibát, amit elkövetsz, de szerintem, ha továbbra is keményen dolgozol, jövőre már versenyezhetsz.”

„Versenyezni?” – kérdezte Vivian. „Komolyan mondod?”

Dana elmosolyodott Vivian lelkesedésén, és azt mondta: „Igen, de van egy szabály – a korcsolyázóimnak ugyanolyan jól kell teljesíteniük az iskolában, mint a jégen, oké?”

„Igen!” – kiáltotta Vivian elragadtatva, de az anyukája nagyon aggódónak tűnt.

„Tudom, hogy jót akarsz..” – mondta Vivian anyukája Danának. „De a versenyzés többről szól, mint a korcsolyáról. Ott vannak a nevezési díjak, és a szállítás, és a ruhák…”

„Igen” – mondta Dana. „És hidd el, nem lesz semmi gond. Nekem van a legjobb műkorcsolyaiskolám az államban, és Vivian csak öregbíteni a hírnevemet. Egy nap a lányod bajnok lesz!

Mint kiderült, Danának igaza volt. A következő évben Vivian harmadik lett az állami junior bajnokságon. A következő évben győzött, és most az olimpiai aranyat tűzte ki célul. Dana szerint meg is fogja szerezni.

Mit tanulhatunk ebből a történetből?

• Egyetlen kedves gesztus megváltoztathat egy életet. Dana kedvessége Vivian iránt segített neki elérni álmát, hogy bajnok műkorcsolyázó legyen. Danát jutalmazta Vivian sikere, amely növelte az iskola presztízsét.
• Soha ne add fel az álmaidat, bármennyire is lehetetlennek tűnnek. Vivian nagyon keményen dolgozott azért, hogy elérje lehetetlen álmát, és egy nap a sors Dana útjába állította. Dana edzette őt, és segített neki bajnokká válni.

Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.

Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.

via