Egy egyedülálló háromgyermekes apuka találkozott egy idegennel, aki otthon felejtette a pénztárcáját. Az apa felajánlotta utolsó 2 dollárját, majd visszatért a gyerekeihez. Másnap élete meglepetését kapja.

Sean tudta, hogy világszerte sok embernek rosszabb az élete, mint neki. Ma azonban letörtnek érezte magát. Három gyermek egyedülálló édesapja volt, aki nemrég veszítette el párját rákban. Házukat el kellett adnia, hogy kifizethesse az orvosi számlákat, majd elvesztette a munkáját a túl sok hiányzás miatt, mikor a feleségéről gondoskodott.

Mivel nem engedhette meg magának, hogy lakást béreljen, úgy döntött, hogy a helyi sátorvárosban él a gyerekeivel. Szörnyű volt. Soha nem gondolta volna, hogy mivé válik az élete, és minden nap rosszabbnak tűnt, mint az előző…

Sean csak délelőttönként tudott dolgozni, amíg a gyerekei iskolába jártak, és a részmunkaidős munka egy olyan drága városban, mint Oakland, nem volt elég. Ráadásul még mindig törlesztenie kellett néhány adósságot. Egy kedves nő, aki a mellettük lévő sátorban lakott, felajánlotta, hogy iskola után vigyáz a gyerekekre, de ez nem volt elég.

Seannak olyan állást kellett találnia, amely lehetővé teszi, hogy magával vigye a gyerekeket, vagy rugalmasságot kínál neki. De most már mindent reménytelennek érzett, ezért csak folytatta a mindennapjait, és csak annyit keresett, hogy etetni tudja a gyerekeit. Gyakran kihagyta az étkezéseket, hogy többet tudjon adni nekik.

A mai nap egy kicsit más volt. Megmaradt 2 dollárja, ami elég volt arra, hogy vegyen magának egy hot dogot, mielőtt elhozza a gyerekeit az iskolából. Ez volt az a kis élvezet, amit meg akart adni magának..

Ahogy a benzinkút felé tartott, meglátott egy férfit, aki egy gyerek mellett pánikolt.

„Édesem, nyugodj meg! Megoldom!” – hallotta, ahogy a férfi az anyósülésen ülő nőnek mondja De ez nem az ő dolga volt, így tovább sétált, amíg a férfi rá nem szólt.

„Uram! Uram!” – kiáltotta a férfi, és Sean felé rohant.

„Igen? Minden rendben van?” – kérdezte zavartan.

„Uram, nagyon sajnálom, de a feleségem vajúdik, és kifogytunk a benzinből. Otthon hagytam a pénztárcámat és a telefonomat, amikor kirohantunk a házból. Tudna nekem valahogy segíteni?” – kérdezte a férfi.

Összeszorította az ajkát, és összeráncolta a szemöldökét. „Nos, csak két dollárom van, de az öné lehet – mondta végül Sean, a zsebébe nyúlt, és elővette a bankjegyeket.

„Köszönöm! Köszönöm! Ez segíthet! Volt néhány érmém a kocsiban, de azzal megtankolhatok egy gallont, és elérem a kórházat. „Matthew vagyok. Kérem, adja meg az elérhetőségét, hogy vissza tudjam fizetni.”

Sean megrázta a fejét. „Nincs rá szükség. Tényleg. Csak remélem, hogy a felesége és a kisbabája épségben eljut a kórházba.”

„Ne, kérem. Ragaszkodom hozzá” – folytatta Matthew.

„Rendben. Sean vagyok” – válaszolta, és megadta a számát.

Figyelte, ahogy Matthew megtankolja a kocsiját és elhajt. Biztosan üres lehetett a tankjuk, ha ennyire kétségbe volt esve.

A hasa aznap üres maradt, de legalább jót cselekedett, és segített egy új családnak.

***

Másnap reggel korán csörögni kezdett a telefonja.

„Sean! Halló!”

„Ó, Matthew” – mondta Sean kábán, és megdörzsölte a szemét.

„Itt van a babánk! Nézd!” – mondta a boldog férfi, és megmutatta Seannak a babát.

„Gratulálok!” – Sean mosolyogva válaszolt. A is gyerekei felébredtek, és közelebb húzódtak, hogy lássák a kamerát. Az egyedülálló apuka elmesélte nekik, mit tett tegnap, és ők is gratuláltak az újdonsült apának.

„Figyelj, Sean! Szeretném, ha dél körül bejönnél az irodámba. Valamit el kell mondanom” – mondta Matthew. „Meg tudod csinálni?”

„Délben? Hát, azt hiszem, igen, de nincs sok időm, el kell mennem a gyerekeimért” – válaszolta Sean homlokát ráncolva.

„Ne aggódj. Nincs szükségem sok időre… ” – jelentette ki Matthew rejtélyesen, és megadta egy belvárosi iroda címét.

***

„Figyelj, szeretném megköszönni, amit tegnap tettél. Csak az a két dollár volt nálad, és mégis odaadtad” – mondta Matthew. Az irodájában voltak, és Sean le volt nyűgözve. Fogalma sem volt róla, hogy a férfi, akinek segített, egy cég tulajdonosa.

„Szívesen, uram. Apa vagyok, így tudom, milyen érzés a feleségével együtt végig csinálni a szülést” – mondta Sean, és vigyorgott, annak ellenére, hogy néhai feleségére gondolt.

„Meséljen többet az életéről és a családjáról” – biztatta Matthew. Néhány másodpercnyi habozás után Sean mindent elmondott neki, beleértve a felesége betegségével való küzdelmét, a halálát, a házuk elvesztését és a jelenlegi helyzetüket.

„És most csak részmunkaidőben tudok dolgozni, mert vigyáznom kell a gyerekeimre. Nem kaptunk engedélyt némi állami segítségre, úgyhogy ez is őrültség” – fejezte be Sean az ajkába harapva.

„Azt mondtad, hogy korábban egy céget vezettél?”

„Igen, az előző munkahelyemen vezető regionális vezető voltam, de nem tudtam lépést tartani a munkával, mikor a feleségem megbetegedett…”

„És ehhez mit szólsz? Vezetnéd ezt a céget?”  – kérdezte Matthew .

„Mi? Ezt nem tudom megtenni. A gyerekeim. Nézz rám. Én… egy senki vagyok.”

„Majd kitalálunk valamit.”

„Milyen pozícióról van szó egyáltalán?”

„Valójában azt szeretném, ha te lennél az új tulajdonos. Terjeszkedem, és szükségem van egy partnerre. Társtulajdonosok leszünk. Tetszik a hozzáállásod, és jó a megérzésem. Mit szólsz hozzá?”

„Mit mondhatnék? Nem utasíthatok vissza egy ilyen ajánlatot, de nem lenne jobb egy pénzzel rendelkező partner?”

„Tudod, egy gazdag ember egy luxus Lexusban nem volt hajlandó néhány dollárt adni nekem, mielőtt veled találkoztam.. Néhány dollárt, ami még a bankszámláján sem okozott volna csorbát. De te… te mindent odaadtál, amid aznap volt. Ez többet jelent nekem, mint bármilyen pénz. Nem akarok pénzt. Több lelket akarok az üzletembe. Téged akarlak.”

„Köszönöm” – mondta Sean lélegzetvisszafojtva. Nem hitte el, de Matthew elmosolyodott, és kezet rázott vele.

Hamarosan dolgozni kezdett, és mint az egyik új tulajdonos, megengedték neki, hogy a gyerekeit is behozza az irodába. Hamar talált egy lakást a családjának, mivel Matthew előleget adott neki, és úgy tűnt, minden rendeződik.

Remekül végezte a munkáját, és bár a felesége halála miatti fájdalom sosem múlik el, volt miért dolgoznia. Visszatért a remény, és a gyermekeinek nem kellett többé szegénységben élniük. Az élet újra jó volt.

Mit tanulhatunk ebből a történetből?

• Azok az emberek, akiknek nincs semmijük, nagyobb valószínűséggel segítenek másokon. Egy másik gazdag emberrel ellentétben Sean segített az idegen férfinak a benzinkútnál azzal a néhány dollárral, amit adni tudott.
• Egyetlen jó gesztus megváltoztathatja az életedet. Ne habozz, ha kedvességet akarsz nyújtani az embereknek, mert sosem tudhatod, mi történhet.

Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.

Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.

via