Az anyák szeretetét gyakran önzetlennek mondják, és legtöbbször az utódok ezt viszonozzák. Ez a coloradói nő, akinek édesanyjáról nem volt más, csak egy fényképe, annak ellenére táplálta a rendíthetetlen szeretete, hogy ötvenhárom évig egy pillanatra sem volt mellette.

Minden anya álma, hogy erős kapcsolata legyen gyermekeivel. Elvégre kilenc hónapig ő „szállásolta el” a babát a testében, így  az a tisztességes, ha megadatik ez megtiszteltetés, hogy először a kezében tartsa.

Ez az anya és gyermeke számára is csodálatos módja a kötődésnek. Először a fizikai kötődés – ez a legegyszerűbb -, majd egy életen át tartó, cselekedetekkel történő „öntözés” és gondoskodás.

Függetlenül attól, hogy ez milyen szépen hangzik, nem sokaknak adatik meg, hogy megtapasztalják ezt a fajta kötődést…

Sokszor fiatal anyák nem rendelkeznek megfelelő erőforrásokkal, és lemondanak az ilyen kötődéshez való jogukról – elhagyják csecsemőjüket.

Bár ez kegyetlennek tűnik, mégis az a szándékuk, hogy biztosítsák a gyermek jövőjét, vagy esélyt adjanak neki egy jobb életre egy másik családban.

Az évek során sok örökbefogadott kereste a származását, vagy igyekezett találkozni vér szerinti szüleivel, ami bizonyítja, hogy egész létezésük során volt egy üreg, amelyet be kellett tölteni az anya szeretetével.

Ennek a coloradói nőnek a gyökerei felkutatása jelentett mindent, és soha nem adta fel.

Szerencsére öt évtized után találkozott a szülőanyjával, és ahogy az várható volt, ez egy roppant érzelmes élmény volt számukra.

SARAH KLEINHANS KERESÉSE A SZÜLŐANYJA UTÁN

Ötvenhárom év elteltével Kleinhansot csak egy anyáról és lányáról készült fotó kötötte össze szülőanyjával, Pok Chával.

Ez felkeltette benne az égető vágyat, hogy megkeresse koreai édesanyját, aki örökbe adta őt, mikor alig több mint egyéves volt.

A dolog akkor kezdett jól alakulni, amikor Kleinhans beregisztrált 23andMe oldalra. Ezen az online DNS-tesztelő weboldalon keresztül talált rá féltestvérére, Lyndára.

Szerencsére Lynda megtalálása után leegyszerűsödött az évtizedes keresés, hiszen ő volt az utolsó puzzle-darab, amely összekötötte a coloradói anyukát a vér szerinti anyukájával.

SARAH SZÜLETÉSE ÉS ÖRÖKBEFOGADÁSA

Pok Cha a ’60-as években Szöulban állomásozó amerikai őrmesterrel folytatott románca után esett teherbe Kleinhans-szal.

Az újdonsült anyuka nem engedhette meg magának azt az életmódot, amit Dél-Koreában elképzelt gyermeke számára, ezért amikor a baba 14 hónapos volt, Cha örökbe adta lányát.

Egy New Hampshire-ben élő amerikai család fogadta örökbe Kleinhant és féltestvérét. Elutazásuk előtt Cha megajándékozta őket egy medállal, amelyen a baba és az édesanyjuk képe szerepelt.

Amerikában élni egy olyan családdal, amely törődött vele, nagyszerű volt, de ez nem állította meg Kleinhanst abban, hogy az édesanyjára gondoljon. Tudta, hogy örökbe fogadták, és bevallotta, hogy minden születésnapján az járt a fejében, hogy megtalálja az édesanyját. Miközben a Cha-val beszélt, azt mondta:

„Minden évben a születésnapomon rád gondolok. Kinézek, és azt kérdezem: „Életben vagy? Gondolsz rám?'”

A TALÁLKOZÁS

Miután körülbelül két hétig beszéltek egymással telefonon, 2022 májusára terveztek egy találkozót Monroviában, egy barátjuk otthonában. Nemcsak anya és lánya, hanem Cha két unokája is részt vett rajta.

Bár Kleinhans vágyott arra, hogy találkozzon a szülőanyjával, mégis ideges volt, miközben Cha érkezésére várt, és amikor az autó megállt, bevallotta:

„Vajon mit érezhet most?”

reklám

Kleinhans hamarosan megtudta, mit érezhetett az édesanyja, amikor az idősebb felnőtt belépett a házba. A nők szeretetteljes ölelésbe zárkóztak.

Annak ellenére, hogy ilyen sokáig távol volt, a kétgyermekes anya soha nem ítélte el az édesanyját, és nem is érezte rosszul magát Cha döntése miatt. Ehelyett hálás volt, hogy az édesanyja jobb lehetőséget biztosított neki. Az ő szavaival élve:

„Milyen önzetlennek kell lenni ahhoz, hogy tudd, a gyermekednek jobb élete lesz nélküled.”

Cha, aki Koreatownban lakik, élvezte lánya és unokái társaságát.

via