A családok minden formában és méretben létezhetnek. Vannak, akiknek csínytevő lelkük van, mások gyakran unatkoznak, de a legtöbb ember hajlandó bármit megtenni azokért, akiket szeretnek. A fényképek készítése az egyik legjobb módja annak, hogy közel tartsuk őket magunkhoz, hiszen ezek emlékeztetnek minket a legértékesebb pillanatokra. Az emlékek megosztása pedig ugyanolyan fontos lehet a gyermekek pszichológiai fejlődésében, mint az idősebbek emlékeinek védelmében.

Összegyűjtöttünk néhány gyengéd emléket (még ha néha furcsák is), hogy megoszthassuk az igazi szeretet néhány pillanatát.

Az a nap, amikor a lányom velem jött havat lapátolni.

Először hoztuk őt korizni és ragaszkodott hozzá, hogy egyforma szettben menjünk..

11 évvel később visszaajándékoztam a nagybátyámnak az ajándékát.

A testvérem Szellemírtós jelmeze, 1995.

Minden szombaton csak lemezeket játszunk le. Mindenki választhat egy albumot.

Apámmal.

A lányunk könnyebben elalszik, ha a párom karaokézik.

Apa lánya!

Édesanyám 65 évesen kezdte el a főiskolát!

Tavaly karácsonykor egyforma szettet kaptam a fiammal.

A lányunk alsó teste eltűnt!

Apám Elvises nyakkendőben jelent meg az esküvőmön.

A lányok „komoly” karácsonyi képet szerettek volna..

Kiabált a fiam, hogy szökik a víz a mosókonyhából..

Nem mindenki élvezte a kirándulást…

„Miles Morales és Jefferson Davis” – apa és fia jelmez.

Elbújt. Vagyis inkább megpróbált elbújni.

Fogalmam sem volt arról, hogy a feleségem részben kutya!

A lányunk első napja az oviban. A játékait ő rakta ki, hogy búcsúzzon.

Íme a lányom és az általa készített figurái.

via: brightside.me