Emlékszem még a régi illatokra az ízekre. miért nincs ma má olyan retró-konyha, ahol érezni a régi ízeket? Amikor kimegyek a telekre, mindig olyan érzésem lesz, mintha a 70-80-as évekre nyitnám rá az ajtót! Tudni kell, hogy a telkünket, jóformán csak a megboldogult nagypapám látogatta, meg az unokája, jómagam. Két kezével építette a házat, és anno, még nagyon régen oda járt le felesége, lányai, azoknak gyermekei (például én) és nyaraltunk vígan a „régi” világ adta lehetőségekkel. A ház megőrizte a múltat minden szegletében, még az illata is olyan sajátos. A nagyszoba sarkában egy régies, barna, masszív szekrény rejti nagypapám ódon ruháit. Valami ilyesmit kell elképzelni, meg zakókat. Ruhák tömkelege gyűlt össze, mert minden „leselejtezett” holmit odavittünk játszós ruhának.